Amíg nem fáj

A villamosból néztem őt, ahogy hátsó keréken tekert lefelé a domboldalon. Egy hatalmas katonai hátizsák volt rajta, teletömve. Fekete ruhában és fekete bringával volt. Hátsó keréken.
Aztán a zsák, ahogy ez várható volt, hátrarántotta. Ott hevert egy szempillantásig a járdán, pont mintha biciklizne, csak éppen háton. De csak egy pillanatig, mert már fel is pattant és egykerekezett tovább, elhitetve magával, hogy mi sem egyszerűbb.