csütörtök, december 30, 2004

Hihetetlen a 6-oson

Villamoson Tracy Chaptmanen át is hallani, ahogy egy srác hangosan van. Néha tapsol, felnevet, hau-du-ju-dúzik és a térdére csap időnként. Egy lány az átellenes széken összefont karjaira dől, vékony tornacipő, kialvatlan vagy kisírt szemek. Mosolyog.
- Mi az, nem tetszik valami? - így a fiú
- Bolond vagy, tetszik. - mondja a lány
- Tudod hova megyek?
- Nem.
- Spangliért, bazze, spangliért. Szóljon, ha valakinek nem tetszik.
- Én is. - vigyorog a lány, miközben a karjaira dől ültében, fejét oldalt a térdére hajtja, úgy mosolyog a fiúra. Az meg mellé ül, úgy, hogy látványosan nem ér hozzá.
- Adhatok egy puszit? -kérdezi a fiú.
- Persze. -így a lány.

Puszi csattan, nagy cuppanós a lány arcára. Aztán az ajtó nyílik és a fiú leugrik a peronra. Látványosan integet. Mindanyian tudjuk, hogy most látták egymást először.